Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2017
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 6 találat lapozás: 1-6
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Fazakas Károly

1990. február 9.

Napvilágot látott a Hunyad Megyei Hírlap első száma, ötezer példányban. Megtudhatjuk a hetilapból, hogy a Hunyad megyei RMDSZ jan. 21-én alakult meg Déván, elnöke Eöry László technikus, alelnökök: Zudor Endre tanár és Fazakas Károly mérnök, titkára: Segesvári Pál ny. jogász. Vajdahunyadon jan. 3-án alakult meg az RMDSZ helyi szervezete, elnöke Zudor Endre, az alelnökök között van Takács Csaba. /Hunyad Megyei Hírlap (Déva), febr. 9. - 1. sz. - főszerkesztő Varga Károly./ Déván 1945 után nem adtak ki magyar újságot.

1998. augusztus 11.

Aug. 11-én Marosvásárhelyen Angela Rosca, a köz-és magánterületet kezelő igazgatóság vezetője irányításával a főtéren megjelentek a közrendészet egyenruhásai, hogy felszámolják és elszállítsák az illegálisan elhelyezett újságstandokat. Fazakas Károly Csaba nem engedett a felszólításnak, kétségbeesetten fogta a pultot. Ekkor a közrendészet tagjai hátracsavarták a kezét, földre teperték, megbilincselték, egy autóba tuszkolták és elvitték. Mindezt video- és fényképfelvételek őrzik. Orvosi látlelet igazolja az erőszakot. Később Angela Rosca közölte az újságírókkal, hogy nem történt erőszak, rendet kell teremteni a főtéri újságárusításban. Az előzmény: a polgármesteri hivatal versenytárgyalást hirdetett, ez a magyarfaló helyi román lap, a Cuventul Liber 1997. dec. 31-i számának eldugott sarkában látott napvilágot. A második versenytárgyalás nem zajlott szabályszerűen, emiatt két cég /egyik a Difpres Car, melynek Fazakas Csaba a tulajdonosa/ beperelte a polgármesteri hivatalt. A tárgyalás előtt a polgármesteri hivatalnak nem volt joga egy peres ügyet erőszakosan megoldani. - Fazakas Csaba 1990-ben Marosvásárhelyen elsőként kezdte az újságterjesztést, fokozatosan hozta létre a 17 standból álló hálózatot, 20-25 embernek biztosított megélhetést. - Amikor ez az erőszakos eltávolítás történt, a városi tanács egyik tagja, Dumitru Pop törvénytelenül felépített egy benzinkutat, emellett másik két benzinkútja is illegálisan működik. - Kolcsár Sándort, a Maros megyei RMDSZ elnökét megdöbbentette az alkalmazott erőszak. Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke szerint össze kell hívni a helyi RMDSZ-frakciót. - A Difpress Car - amely az összes romániai magyar lapot terjesztette -, nehéz helyzetbe kerül. /Tófalvi Zoltán: Kommandósok az újságterjesztésben. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), aug. 18., Brassói Lapok (Brassó), aug. 14-20./

2004. december 7.

  Ingerülten utasította el  Fazakas Károly cikkében a jelenlegi magyarországi baloldali kormányt. „Az egyik tönkretette az országot félig, a másik meg jött, hogy befejezze az elkezdett nagy művet, azaz minden úton-módon arra törekedik, hogy azt a részt is kiárusítsa, ami még megmaradt a nemzeti vagyonkából.” A magyar állampolgárságért kellene esedezni a D 209-esnél, vagy a balatonöszödi villa ravasz vásárlójánál – célzott a cikkíró Medgyessy Péterre és Gyurcsány Ferencre. Meg kell kérdezni Kulcsár Attilát, a volt brókert, hogy kit takar a noteszében szereplő Gyurcsányi?   Az ATV-ben lehetett hallani Gyurcsány Ferencet, minden józanságot nélkülöző kinyilatkoztatását. Megállapíthatjuk, írta Fazakas Károly, hogy „egy új nemzetvesztővel: Kun Béla mai, kissé gyűröttebb változatával állunk szemben.” /Fazakas Károly: Nemzetvesztő nemzetpolgártársak. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), dec. 7./

2005. június 7.

Marosvásárhelyen a legutóbbi tíz hónapban négy, többnyire magyar nyelvű könyveket is árusító könyvesbolt zárt be, végérvényesen. Aki Vásárhelyen könyvesboltot akar nyitni, a balkáni állapotok miatt egyszerűen képtelen üzlethelyiséghez jutni. A segélypénzeken megjelentetett könyvek általában kevés példányban jelennek meg. A sajtó helyi képviselői azután nagy hírverést rendeznek a könyvnek. Csökken a könyvvásárlás magyaroknál is. /Fazakas Károly Csaba: Mi volt előbb: a könyv vagy a könyvesbolt? = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jún. 7./

2008. március 17.

Gyergyóalfaluban március 14-én kiállítást nyitott meg Kisné Portik Irén néprajzkutató. A 18–19. század osztrák–magyar hadseregének katonáiról, majd a székely határőrség szabadságharcban való részvételéről Parászka Géza hagyományőrző huszárkapitányt hallhatták meg. Fazakas Károly történelemtanár irányításával huszonnégy általános iskolás mérte össze tudását az eseményhez kapcsolódó ismeretekből. Nem maradt el a Földváry Károly Huszár-hagyományőrző Egyesület bemutatója sem. Este filmvetítés zárta a rendezvénysort. Március 15-én a helyi temetőben koszorúztak a szabadságharc tizenkét harcosának sírjánál, majd ünnepi szentmise következett. A zászlófelvonást követően is koszorúztak a 1848–49-es emlékműnél, valamint Mikó Mihály és Andrássy Antal emléktábláinál. Gyergyóalfaluban felavatták Petőfi mellszobrát, Bálint Károly marosvásárhelyi szobrászművész alkotását. Az öntés Demeter Péter csíkszeredai öntőmester, a talapzat Dóczy András szobrászművész munkája. Az Alfalvi Fiatalokért Egyesület tagjai összeállította műsort hol napsütéses, hol hózáporral tarkított szeles időben tapsolták végig a résztvevők. /Bajna György: Gyergyóalfalu. Petőfi őrnagy előtt tisztelegve. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 17./

2015. március 20.

Letölthető Word dokumentum (DOCX)

Fazakas Károly Csaba: Az én fekete márciusom

Aznap munkahelyemrol egyenest a Fotérre siettem. A marosvásárhelyi központban az arra járókat különös látvány fogadta: a Városháza elott harminc-negyven fobol álló izgága társaság verodött össze, akiket többségükben - koruk, külsejük és beszédük után ítélve - az orvosi egyetemrol rendelhettek oda máig meg nem nevezett sötét erok.
A térre érkezo magyarokat gondolkodóba ejtette az ellenünk alkalmazott, minden emberi mértéket túllépo, megmagyarázhatatlanul durva hangnem, a magából teljesen kivetkozött, magyarellenes jelszavakat skandáló, agresszíven fellépo társaság magabiztos viselkedése. Az elso pillanatokban egyszeruen nem voltunk képesek hideg fejjel, teljes egészében felfogni a történtek igazi értelmét.
Az eszement nyílt brutalitás, amelyet a térre odacsodített csürhe minden elozmény nélkül egyszeriben a nyakunkba zúdított, eloször szinte mindnyájunkat teljesen letaglózott, és jó ideig álltunk ott magunkba roskadva, kiüresedve, és a váratlanul ránk töro kábulatból csak nehezen ocsúdtunk. A felsobbrenduségi érzületekben tobzódó uraságok kezdetben csak enyhébb jelszavakat harsogtak, majd mikor látták, hogy minden következmény nélkül mindenféle mocskot ránk lehet hányni, még jobban felbátorodtak. Egymást biztatgatva mind jobban bepörögtek. Amint telt az ido, úgy kezdett rosszabbodni a helyzet, míg végül az idoben meg nem fékezett idegbaj átcsapott a feltartóztathatatlan nyers eroszakba. A kezdet kezdetén, mikor még aránylag békésen mondogatták a magukét, és még semmi jel nem mutatott arra, hogy pár óra múltán milyen irányt vehetnek majd az események, jó néhányan közelebb merészkedtünk és bevegyültünk tarka társaságukba. A mi magyarjaink a Városházával szemben lévo gyógyszertár eloterében húzódtak meg, illetve a Városháza elotti tér két oldalán lecövekelve követték tisztes távolból a fejleményeket. Az elején a sebtében összeverodött mieink is lehettek vagy negyvenen.
Közben fent, a Városháza balkonján idonként egymást váltogatták hangjukból ítélve eléggé felajzott állapotban lévo, bennünk másnapos alakok benyomását kelto, elszánt képu szóvivoféle akárkik. Bizonyos idoközönként rendszertelen összevisszaságban kirohangáltak a balkonra. Ott, több mint valószínu, hogy a nagy feszültség hatására is, zagyva félmondatokat préseltek ki nagy nehezen magukból. Majd, hogy még groteszkebbé tegyék ezt a visszás helyzetet, a tört mondatokat kínjukban indulatszavakkal vegyítették. Hisztérikus rángatózó mozdulatok kíséretében eloadott mondandójuk nagyobbrészt arról szólt, hogy: nem kell félni, mert Kincses már a kezükben van, csak még egy kevés ido, és Kincses urat úgy lemondatják, mint a pinty. Ekként vigasztaltak uraságaik minket. �?s ez így ment hosszú idon keresztül, de Kincses úr mégsem mondott le. A lent tomboló agresszorok nem annyira népes, mint amennyire hangos tábora egyre követelozobb lett, és mind kötekedobb módon viselkedett velünk szemben. Az idobeni határozott fellépés teljes hiánya aztán maga után vonta a helyzet további elmérgesedését. Mi meg kezdtünk mind jobban elbizonytalanodni. Az ido teltével tovább nott a ránk nehezedo nyomás, és a loporos hangulatban még reménytelenebbnek tunt amúgy is kilátástalannak tetszo helyzetünk. Láttuk, hogy a hozöngok viselkedése mind jobban elvadul, amint bárányborükbol kibújt, fogaikat vicsorító farkasokként egyre nehezebben tudják visszatartani magukat.
Mi azt kérdezgettük egymástól, hol lehetnek ilyenkor a mieink, miért nem próbálják meg idejében útját állni ennek az elszabadulni készülo pokolnak. Hogy miért nem tesznek már valamit. [.]
Székelyhon.ro



lapozás: 1-6




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998